"Rajtunk múlik, hogy mit tudunk/merünk kezdeni magunkkal/egymással az álarctalan létben. Felvállaljuk - e a törékenységünket, a sebezhetőségünket,. a TÖKÉLETLENSÉGÜNKET - ezáltal kinyilvánítva, hogy igenis SZÜKSÉGÜNK VAN EGYMÁSRA - vagy nem. Ha nem, akkor valóban semmivé válhatnak dolgok. De ez nem törvényszerűség, ez a mi döntésünk."
Írta ma Mónika barátnőm. Miért is olyan nehéz ez? Miért könnyebb hagyni, hogy semmivé váljanak dolgok? Miért félünk vajon ennyire ettől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése